(Brüsszel) – Az Európai Unió és tagállamainak többsége 2022-ben kiállt az emberi jogok és a demokratikus értékek mellett, és bizonyos esetekben eleget is tett ezeknek az értékeknek – közölte ma a Human Rights Watch a 2023-as világjelentésében. Az EU és tagállamai azonban gyakran el is mulasztották ezeknek a kötelezettségvállalásoknak az irányelvekké és tettekké alakítását, mely ezáltal lehetővé tette a leginkább marginalizálódott és kiszolgáltatott emberek bántalmazását.
Az EU-nak az ukránok tömeges áttelepülésére adott gyors és igen hatékony válasza éles ellentétben állt a világ más régióiból az Unió egyéb külső határaira érkező menekültekkel és menedékkérőkkel szembeni visszaélésszerű bánásmóddal. Egy mostanáig példátlan lépéssel az Európai Bizottság aktiválta az ukrajnai menedékkérők ideiglenes védelméről szóló irányelvet, ezzel demonstrálva, hogy ha megvan a politikai akarat, az EU képes összefogni annak érdekében, hogy megvédje az emberi jogokkal kapcsolatos értékeket, valamint az üldöztetés, a háború és erőszak elől menekülőket.
„Az elmúlt évben az ukrán menekültekkel kapcsolatban azt láttuk, hogy megfelelő politikai akarat birtokában az Európai Unió képes emberiesen és méltósággal szembeszállni az emberi jogi kihívásokkal” – mondta Benjamin Ward, a Human Rights Watch európai és közép-ázsiai igazgatóhelyettese. „Az elkövetkező év feladata, hogy az EU hasonló választ adjon olyan esetekben, mint amilyen például Magyarországé és Lengyelországé, ahol aláássák a jogállamiságot, visszaélnek az EU külső határai felől érkező menekültek jogaival és ahol beköszöntött a megélhetési válság” – tette hozzá.
A 2023. évi 712. oldalas, 33. kiadású Világjelentésében a Human Rights Watch közel 100 ország emberi jogi gyakorlatát tekinti át. Tirana Hassan ügyvezető igazgató a jelentés bevezetőjében arra hívja fel a figyelmet, hogy egy olyan világban, melyben a hatalom eltolódott, többé nem lehet az emberi jogok védelmében a többnyire globális északi kormányok kis csoportjára támaszkodni. Oroszország Ukrajna elleni háborúja kapcsán a világ mozgósítása arra a rendkívüli lehetőségre emlékeztet bennünket, amikor a kormányok globális szinten valóban megvalósítják emberi jogi kötelezettségeiket. Az egyes országok – akár kicsik, akár nagyok – felelőssége az, hogy emberi jogi keretet alkalmazzanak politikáikban és együtt dolgozzanak az emberi jogok védelmében és előmozdítása érdekében.
Az uniós tagországok jócskán lemaradtak az emberi jogokat tiszteletben tartó bevándorlási politikák kidolgozásában, ahogy a más országokból érkező bevándorlókkal, menedékkérőkkel és menekültekkel szembeni felelősség egyenlő megosztásában is. Több mint egy évvel a tálib hatalomátvétel után afgán menedékkérők az EU határain továbbra is visszaszorításokkal szembesültek, és EU-szerte csökken a menekültek elfogadásának aránya. Határaikon jogellenes visszaszorításokat és erőszakot alkalmaztak olyan EU-tagországok, mint például Bulgária, Horvátország, Ciprus, Görögország, Lengyelország és Spanyolország, és mindeközben egyre több bizonyíték támasztja alá az EU határvédelmi ügynökségének, a Frontexnek a bűnrészességét is egyes határsértésekben, így különösen Görögországban.
A menedékkérők befogadási körülményei több uniós országban továbbra sem feleltek meg a szabályoknak, ráadásul az EU és tagállamai támogatták a líbiai hadsereget is a menedékkérők és migránsok tengeri úton történő feltartóztatásában, és szörnyű visszaélések közé küldték őket vissza Líbiába.
Az uniós intézmények 2022-ben több uniós tagállamban is bizonyos mértékben vizsgálták a jogállamisággal kapcsolatos aggályokat, azonban nem tettek határozott lépéseket a jogállamiságot fenyegető veszélyek növekedése közepette. Decemberben pozitív fejleményként az EU Tanácsa első ízben hagyta jóvá, az arról szóló határozatot, hogy felfüggesztik a Magyarország számára előirányzott uniós kohéziós alapok 55%-ának folyósítását, mivel az országban a jogállamisággal kapcsolatos aggályok korrupcióhoz és érdekellentéthez vezethetnek. Ezzel ellentétben nem történt előrelépés a magyarországi és lengyelországi helyzet EU-Szerződés 7. cikke szerinti azon eljárása alapján, mely az uniós értékeket fenyegető veszélyekre hivatott választ adni. Az Európai Bizottság folytatta a kötelezettségszegési eljárásokat Magyarország és Lengyelország ellen, de egyéb döntő lépéseket nem tett.
Az EU figyelmeztetett a széles körben elterjedt rasszizmusra és diszkriminációra, így a muszlimellenes és antiszemita támadások számának növekedésére. Az EU-tagállamoknak 2022. végéig teljes mértékben végre kellett volna hajtaniuk az EU Bizottság rasszizmusellenes cselekvési tervét. A Bizottság információhiánya, valamint a nemzeti végrehajtási folyamatok átláthatóságának és bevonásának hiánya miatt a civil társadalom nem volt képes aktívan részt venni és támogatni ezeket a folyamatokat. Több uniós tagországban, így köztük Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Olaszországban is kemény politikai retorikát alkalmaztak az állítólagos „gender ideológiával” szemben, melyet aztán még a sajtó és a közbeszéd is felerősített, továbbá olyan törvények elfogadására tettek erőfeszítéseket, melyek kifejezetten támadják az LMBT-személyeket és Magyrországon a nők jogait is.
A gyorsan növekvő infláció, ami különösen az élelmiszer- és energiaárakat érinti, valamint a Covid-19 világjárvány hosszú távú gazdasági következményei az alacsony jövedelmű vagy szegénységben élők jogait érintették a legnagyobb mértékben. Pozitív kezdeményezésnek minősíthető az EU új minimálbér-irányelve és a tagállamoknak szóló, a szociális védelmi rendszerek fejlesztésére és korszerűsítésére, valamint a megfelelő minimáljövedelem szavatolására vonatkozó iránymutatása, melyek államok általi életbe léptetése elősegítené a jogvédelem javítását.
Az Európai Bizottság májusban kezdeményezte a REPower EU-tervet, mely növeli a megújuló energia részarányát, de új beruházásokat is javasolt a cseppfolyós földgáz (LNG) és a fosszilis gáz infrastruktúrájára vonatkozóan, aláásva ezzel a kibocsátás-csökkentési törekvéseket. A novemberi COP27-en az EU bejelentette, hogy 2030-ig 57 százalékkal csökkenti a kibocsátást, mely ugyan 2 százalékos növekedés korábbi céljához képest, de elmarad a 65 százalékos céltól, melyet a környezetvédő csoportok szükségesnek tartanak a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása érdekében. Az EU 27 tagállama együttesen a világ 10 olyan legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója közé tartozik, melyek jelentősen hozzájárulnak a klímaváltozáshoz világszerte.
Az EU diplomáciai erőfeszítéseit 2022-ben az ukrajnai orosz invázióra adott válasz dominálta. Az EU példátlan elhatározásról tett tanúbizonyságot annak érdekében, hogy támogatást biztosítson az Oroszország lépéseit elítélő ENSZ-szavazásokhoz. Az energiaellátás diverzifikálásának szükségessége azonban tovább erősítette a kapcsolatokat más tekintélyelvű kormányokkal.
Az EU külpolitikájában az egyhangúság követelménye továbbra is jelentős akadálya maradt az EU összefogott külpolitikájának, mindazonáltal az EU vezető szerepet játszott az ENSZ több emberi jogi határozatában, valamint kereskedelmi befolyását felhasználva ösztönözte az emberi jogi reformokat egyes közép, déli és délkelet-ázsiai országokban.
