(Budapest) - A Human Rights Watch mai közleménye szerint Magyarország új határrendészeti intézkedéseire hivatkozva kiszolgáltatott menedékkérőket és migránsokat tart fogva heteken át, nemegyszer rossz körülmények között.
2015 októberében a Human Rights Watch Magyarország különböző településein öt idegenrendészeti központba és két nyitott befogadóközpontba nyert bebocsátást, ahol képviselői 81 menedékkérővel és migránssal beszélgettek el. Két idegenrendészeti központban azokat tartották elzárva, akiknek ügyében még nem született döntés, háromban azokat, akiknek menedékkérelmét elutasították, vagy akiket szabálytalan határátlépésért elítéltek. Valamennyien arra vártak, hogy visszatoloncolják őket származási országukba vagy valamely tranzitországba.
„Nem szabad őrizetben tartani azokat az embereket, akik védelmet keresve érkeztek Európába, kivéve akkor, ha azt rendkívüli körülmények támasztják alá” – mondja Lydia Gall, a Human Rights Watch Balkán- és Kelet-Európa-kutatója. „Magyarországnak azonnal szabadon kell engednie ezeket a kiszolgáltatott embereket, köztük a többgyermekes családokat, a koruk meghatározására váró, kísérő nélküli gyermekeket, a mozgássérülteket, továbbá mindazokat, akik most kitoloncolásukra várnak, de akiket ésszerű időn belül nem tudnak elszállítani.”
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának irányelvei egyértelművé teszik, hogy menedékkérőket csak kivételes esetben szabad őrizetben tartani, és hogy a kiszolgáltatott csoportok tagjait semmi esetre sem szabad elzárni. A Human Rights Watch több olyan esetet rögzített, amelyben menedékkérőket akár 45 napig is őrizetben tartottak. Többen elmondták: egyeseket nem tájékoztatták fogvatartásuk okáról, másokat nyitott befogadóközpontokba irányítottak, megint mások pedig szabadon utazhattak tovább más európai országokba. Terhes nők, kísérővel vagy kísérő nélkül érkező gyermekek és mozgássérültek is voltak azok között, akiket hosszú ideig őrizetben tartottak. Egyes esetekben a nők és a kisgyermekes családok ugyanazokat a helyiségeket használták, mint az egyedülálló férfiak.
Miután nagyszámú menedékkérővel és migránssal szembesült, a magyar kormány júliusban és szeptemberben módosította bevándorlási és büntető törvénykönyvét. E törvénymódosításokkal gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a menedékkérők oltalomhoz jussanak. A módosított jogszabályok akár nyolc év börtönbüntetéssel sújtható bűncselekménnyé nyilvánították azt, ha valaki nem a hivatalos határátkelőhelyek valamelyikén lép be az országba, Szerbiát pedig biztonságos harmadik országnak minősítették, így azokat, akik onnan léptek be Magyarországra, azonnal vissza lehet fordítani. Az e bűncselekmények alapján elítélteket egy évtől három évig terjedő időre kitiltják Magyarországról, és a kitiltás hatályát a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal akár az Európai Unió egész területére is kiterjesztheti.
„Megmenekülsz a halálból, hogy aztán börtönben találd magad” – mondta egy 50 éves, a Human Rights Watch által megkérdezett szíriai asszony. – „Nem vagyunk bűnözők, a családunkhoz akarunk csatlakozni” – tette hozzá.
A menedékkérők és a migránsok távol tartása érdekében Magyarország határkerítést emelt, szeptember 15-én gyakorlatilag lezárva a Szerbiával, október 16-án pedig a Horvátországgal közös határát.
Az új határrendészeti intézkedések értelmében a menedékkérelmeket gyorsított eljárás során bírálják el és többségüket elutasítják. Azokat, akiknek a kérelmét elutasították, és azokat, akiket a magyar bíróságok szabálytalan határátlépésért ítéltek el, határozatlan ideig idegenrendészeti központokban tartják fogva, ahol a legtöbben most Szerbiába való visszatolonolásukra várnak – ám Szerbia az esetek többségében nem hajlandó befogadni őket.
A megkérdezettek közül hatvanketten – közöttük kilencen gyermekek – olyan menedékkérők voltak, akik menekültstátuszuk elbírálására vártak, de kérelmüket gyorsított eljárás során utasították el, vagy akiket szabálysértő migránsnak nyilvánítottak, és engedély nélküli határátlépésért ítéltek el. Azok, akiknek menedékkérelmét elutasították, vagy akiket engedély nélküli határátlépésért ítéltek el, a Szerbiába való visszatoloncolásukra vártak.
Három idegenrendészeti központ igazgatója azt nyilatkozta a Human Rights Watch munkatársainak, hogy összesen 328 ember vár kitoloncolásra, elsősorban Szíriába. Hozzátették azonban azt is, hogy a határ szeptember 15-ei lezárása óta már csak hetente hét-tíz embert tudnak visszatoloncolni Szerbiába, míg korábban naponta hatvanat utasítottak ki.
Bár mindhárom igazgató azt mondta, hogy nála nincsenek kísérő nélküli gyermekek, a Human Rights Watch által megkérdezettek közül kilenc fiatal mondta azt, hogy még nem töltötte be 18. életévét, és korát sem mérték vagy becsülték fel. Magyarország tagja az ENSZ Gyermekek jogairól szóló egyezményének. Az egyezmény értelmezésével megbízott Gyermekjogi Bizottság szerint azt a személyt, aki gyerekkorúnak mondja magát, mindaddig ekként is kell kezelni, amíg korát pontosan fel nem mérik, és így a gyermek érdekeit a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve kell eljárni.
Bár a körülmények a legtöbb intézményben megfelelőek, a menedékkérők és bevándorlók elzárására szolgáló részekkel működő nyírbátori idegenrendészeti központban a körülmények rosszak voltak.
Azok, akiket a nyírbátori idegenrendészeti központ e két részében tartottak fogva, poloskákkal teli ágyakon aludtak; a Human Rights Watch képviselői kiütéseket és csípéseket figyeltek meg a bőrükön. Az alkalmazottak szerint a probléma megoldása túl költséges lett volna. Bár hideg idő volt – körülbelül öt fok –, sok embernek nem volt pulóvere, ezért ágyneműkbe burkolózott. Az alkalmazottak szerint a fogvatartottaknak maguknak kell ruhákat vásárolniuk.
A Human Rights Watch november 9-én levelet írt a magyar belügyminiszternek és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) igazgatójának, felvetve a látogatás során tapasztalt aggályos kérdéseket. A belügyminisztérium nem válaszolt, csupán megerősítette a levél kézhezvételét. A BÁH november 17-ei válaszában azt írta, hogy Magyarország csak a legvégső esetben tartja őrizetben a menedékkérőket; hogy a kérelem elbírálása során biztosít nekik tolmácsot és jogi segítséget; és hogy az általuk ismert nyelven írásban értesíti a menedékkérőket a kérelem elbírálásának eljárási módjáról. Emellett azt írta: nem tartanak fogva kísérö nélküli gyermekeket, és ha egy fiatal azt mondja, még nem töltötte be 18. életévét, akkor orvosi vizsgálat során határozzák meg pontos korát.
A Human Rights Watch több olyan menedékkérővel találkozott, aki azt mondta, a harmadik dublini egyezményre hivatkozva Ausztriából, Németországból vagy Szlovákiából fordították vissza Magyarországra. A megállapodás lehetővé teszi ugyanis, hogy az EU-tagországok a legtöbb menedékkérőt abba a tagállamba küldjék vissza, amelybe először érkezett meg, dacára annak, hogy Magyarország visszaélésekre lehetőséget nyújtó határrendészeti intézkedései miatt a legtöbben itt nem számíthatnak menedékre – ez a kiszolgáltatott, rossz körülmények között élő emberekre is igaz.
Az EU-tagállamoknak mindaddig egyetlen embert sem szabad visszaküldeniük, amíg Magyarország nem változtatja törvényeit és gyakorlatát, lehetővé téve az érdemi menedékkérelmet, véget vetve a menedékkérők indokolatlan őrizetbe vételének, megteremtve a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban álló korbesorolási eljárásokat, valamint védelmet nyújtva a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportoknak, és megfelelő körülményeket biztosítva a kérelmük elbírálására váró menedékkérőknek.
Szeptember 23-án az Európai Bizottság negyven kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett a tagállamok, köztük kettőt Magyarország ellen; az utóbbiakat azért, mert az „elmulasztotta teljes mértékben a gyakorlatba ültetni a Közös Európai Menekültügyi Rendszer megvalósítását célzó jogszabályokat”. Az Európai Bizottság október 6-án hivatalos figyelmeztető levelet küldött Magyarországnak – ez a kötelezettségszegési eljárás első lépése –, mert az nem magyarázta meg, milyen lépéseket tett a menedékkérelmekkel és a menedékkérőkkel való bánásmóddal kapcsolatos EU-követelmények megvalósítása érdekében.
„Magyarország egyértelműen megszegi a menedékkérőkkel és a migránsokkal kapcsolatos európai uniós és nemzetközi kötelezettségeit” – mondta Gall. „Brüsszelnek nyomást kell gyakorolnia Budapestre annak érdekében, hogy az véget vessen visszaélésekre lehetőséget nyújtó határrendészeti gyakorlatának, és hogy felhagyjon a határokat oltalom reményében átlépők őrizetbe vételével és bíróság elé idézésével.”
A menedékkérők és a migránsok fogvatartása
A 2015 augusztusa óta érvényben lévő jogi és szakpolitikai változások azt jelentik, hogy Magyarországon a menedékkérőket és migránsokat rendszeresen fogvatartják. Április és szeptember 15-e között több, mint 170 000 menedékkérő és migráns érkezett az országba – néha naponta háromezer. Kezdetben a magyar hatóságok az európai uniós jogszabályokat követve igyekeztek fogadni és nyilvántartásba venni őket. Augusztusra a hatóságok túlterheltté váltak, és többé nem regisztrálták szisztematikusan a menedékkérőket és a migránsokat; ez azzal járt, hogy azok többsége továbbutazott Nyugat-Európába.
A törvény értelmében a menedékkérőket és a migránsokat három módon lehet őrizetben tartani: szabálytalan határátlépést követő bírósági ítélet után, menedékkérelmük elutasítása után, vagy addig, amíg kérelmüket elbírálják. Az utolsó kategóriába tartozó embereket a különleges kategóriát jelentő idegenrendészeti őrizet várja.
Bár a szabálytalan határátlépést kriminalizáló szeptember 15-ei törvénymódosítások azt írják elő, hogy azokat, akiket elítéltek, börtönben kell elhelyezni kell elhelyezni, a Human Rights Watch vizsgálata szerint az elítéltek többségét – azokkal együtt, akiknek a menedékkérelmét elutasították – idegenrendészeti központokba küldték, ahol most a kitoloncolásukra várnak.
A Human Rights Watch 40 olyan embert kérdezett meg, akit a fenti okokból tartottak elzárva. Sokan azt mondták, hogy először – oltalmat keresve – a rendőrséghez fordultak, de segítségnyújtás helyett elzárták őket, egy olyan gyorsított eljárás után, amelyet nem értettek. December 1-éig 1724 embert vontak büntetőeljárás alá szabálytalan határátlépésért; közülük 703-at ítéltek el.
A nyírbátori és a békéscsabai idegenrendészeti központokban fogvatartott menedékkérők szerint a BÁH tisztviselői láthatóan önkényesen küldtek egyes menedékkérőket zárt, másokat nyitott központokba; döntésüket nem vezérelték világos kritériumok. A BÁH november 17-ei válaszlevelében azt írta, hogy a menedékkérők minden nap érdeklődhetnek a menedékeljárás és a saját ügyük részletei felől.
Assed (álnév) 43 éves, Afganisztánból érkezett. Azt mondja, hogy a rendőrség őt, feleségét és három gyermekét egy körülbelül 20 fős csoport tagjaként október 2-án fogta el a szerb határon, és hogy nem érti, miért tartják családját és másokat elzárva, míg a csoport további tagjait nyitott intézményekbe küldték:
„Senki nem magyarázta el, miért kell a családommal itt lennünk, míg mások nyitott táborokba kerültek. Azt is elmondtuk a hatóságok képviselőinek, hogy naponta 5000 ember lépte át a határt [Horvátország és Magyarország között, október 16-a előtt], és közülük senkit nem börtönöztek be.”
Hassan (álnév) 22 éves, szintén Afganisztánból érkezett, és Szerbia felől lépte át a határt szeptember 17-én:
„Senki nem mondta meg, miért kell nekem három másik emberrel itt lennem, míg a többi 51 ember nyitott központokban van. Már majdnem 40 napja vagyok itt, a börtönben.”
Egyes menedékkérők azt mondták, a kormány által kirendelt tolmácsok úgy tájékoztatták őket: ha menedékért folyamodnak, nem zárják el őket, ám amikor ezt megtették, mégis ezt tették velük.
Mahmud (szintén álnév), egy 17 éves iraki, aki 19 éves bátyjával együtt utazott, azt mondta, őt és bátyját két napig tartották bent a rendőrségen. Ezután a fogvatartását felülvizsgáló bíró azt mondta neki egy tolmács segítségével, hogy ha nem folyamodik menedékért, három évre börtönbe kerül, ha azonban benyújtja a kérvényt, három napig börtönben tartják, majd egy nyitott központba küldik. Menedékkérelmét benyújtotta, de amikor a Human Rights Watch elbeszélgetett vele, már 20 napja tartották fogva a békéscsabai központban.
Mohamed (álnév) 25 éves, Afganisztánból érkezett, és a nyírbátori idegenrendészeti központban tartják őrizetben. Elmesélte, hogy a rendőrség azt mondta neki: nem volt szerencséje, mert azok a barátai, akikkel szeptember 17-én átlépte a határt, már továbbutaztak Németországba. „Azt válaszoltam, ha ez a szabály, akkor mindenkire vonatkoznia kell” – tette hozzá.
Amira (álnév) 50 éves szír nő. Két felnőtt fiával együtt a nyírbátori idegenrendészeti központban tartják őrizetben. Azon a napon, amikor a Human Rights Watch ott járt, ő volt az egyetlen nő 147 férfi között. „Megmenekülsz a halálból, hogy aztán a börtönben találd magad” – mondta. – „Nem vagyunk bűnözők, a családunkhoz akarunk csatlakozni.”
„Mosult a Daesh [az Iszlám Állam] miatt hagytam ott” – mondta egy 44 éves iraki férfi, akit a nyírbátori idegenrendészeti központban tartottak fogva, miután szabálytalan határátlépésért elítélték. Így folytatta:
„Megmenekültünk a halál elől – de börtönbe kerültünk. Amikor a rendőrség elfogott bennünket, ötvenhárman voltunk. Hatunkat elfogták, hárman itt vagyunk, hárman pedig Budapesten vannak. A többi 47 ember Európában van, Németországban, Svédországban, Finnországban és Svájcban. Mi rosszat követtünk el?”
Azt mondta, a kormány által kirendelt tolmács azt közölte velük, börtönbe kerülnek, ha nem folyamodnak menedékért. „Itt minden nap meghalunk” – tette hozzá.
Linda (álnév) 38 éves, Szíriából jött, 18 éves fiával együtt a kiskunhalasi idegenrendészeti központban tartják őrizetben. Azt mondta, szeptember 15-én lépte át a szerb határt. „Egy másik családdal, a fivéremmel és a férjem unokatestvérével jöttünk” – tette hozá. – „Őket elengedték a rendőrőrsről, és eljutottak Németországba.”
Szamír (álnév) 55 éves iraki, akit feleségével, 22 éves fiával és 16 éves lányával tartanak őrizetben a kiskunhalasi idegenrendészeti központban, elmondta:
„Bűnözők volnánk? Csak emberek vagyunk, biztonságot keresünk, és azt kérjük, tartsák tiszteletben a jogainkat. A kínzások elől menekültünk, és itt megint kínzásban van részünk. Hogy lehet, hogy egyesek eljutottak Ausztriába, mások viszont a börtönben ragadtak?”
Kíséret nélküli gyermekek idegenrendészeti központokban
2015 októberének végén a Human Rights Watch kilenc olyan fiatalt kérdezett meg a békéscsabai és a nyírbátori idegemrendészeti központban, aki azt mondta, kora 14 és 17 év között van. Külsejük ugyancsak arra utalt, hogy még nem töltötték be 18. életévüket. Mind a kilencen azt állították, hogy az alkalmazottaknak jelezték, kísérő nélküli gyermekek, de azok nem tették meg a koruk megállapításához szükséges lépéseket. Mindkét intézmény igazgatója tagadta, hogy ott kíséret nélküli gyermekeket tartanának fogva. (Az idegenrendészeti központokban a Human Rights Watch egyetlen olyan gyermekkel sem találkozott, aki azt mondta volna, még nem töltötte be 18. életévét.)
Egy afgán fiatal, Omar (álnév) azt mondta:
„Megmondtam nekik [a magyar tisztségviselőknek], hogy 16 éves vagyok. Azt felelték, hazudok… Ezután a rendőrség elvitt egy orvoshoz, aki levétette velem a pólómat. Csak rám nézett, és közölte: felnőtt vagyok. Utána ide [Békéscsabára] hoztak.”
Taher (újabb álnév), egy másik, Békéscsabán elzárva tartott afgán fiatal azt mondta a hatóságok képviselőinek, hogy 17 éves. Őt egy egészségügyi alkalmazott nő vizsgálta meg: egy gyors szemrevételezéssel azt állapította meg, hogy kora 20 év.
Néhányan azt mondták, hogy első nyilvántartásba-vételük során a magyar hatóságok téves születési dátumot írtak a menedékkérő azonosítási kártyájukra, és a hibát nem javíthatták ki. Mások szerint a magyar rendőrök és a BÁH munkatársai egyszerűen átmásolták téves életkorukat azokról a nyilvántartási dokumentumokról, amelyeket még Görögországban, Macedóniában vagy Szerbiában kaptak, nem véve figyelembe állításukat, hogy még gyermekek.
Ali (álnév) afgán fiatal. Azt mondta, 14 éves, és egy szerb embercsempész adott olyan papírokat neki, amelyek szerint kora 19 év. Így írta le, mi történt Magyarországon, ahol másfél hónapig tartották fogva:
„Amikor a rendőrség elfogott és behozott minket az őrsre, azokat a papírjaimat látták, amelyeket egy szerb embercsempésztől kaptam. Próbáltam elmagyarázni, hogy én csak 14 éves vagyok, de ők [a rendőrök] egyszerűen lemásolták a dokumentumot. Sosem találkoztam orvossal.”
Moslem (álnév) Afganisztánból érkezett. Azt mondta, 16 éves, de felnőttként regisztrálták, miután a hatóságok a harmadik dublini egyezményre hivatkozva hivatalosan visszafordították Csehországból Magyarországra – pedig amikor júliusban először lépett Magyarország területére, még kísérő nélküli gyermeknek tekintették. Azt mondja, a cseh hatóságok felnőtt születési dátumot adtak neki, majd szeptember elején visszaküldték Magyarországra:
„Próbáltam elmondani nekik, hogy 16 éves vagyok, és hogy ennek szerepelnie kell a rendszerükben. De őket [a magyar tisztviselőket] ez nem érdekelte… Csak lemásolták a cseh papírokon szereplő születési dátumot.”
A Human Rights Watch-nak november 17-én küldött válaszában a BÁH azt írta, hogy jelenleg nincsenek kísérő nélküli gyermekek a magyar idegenrendészeti központokban, és ha bármilyen kétség merül fel egy menedékkérő életkorával kapcsolatban, a hatóságok orvosi vizsgálatra küldik, hogy korát ott állapítsák meg.
Csakhogy azok a kérdéses korú gyermekek, akikkel a Human Rights Watch beszélt, nem találkoztak egészségügyi dolgozókkal, és koruk megállapítását szolgáló kérdéseket sem tettek fel nekik. Volt olyan is, aki azt mondta, az egészségügyi alkalmazottak csak egyzserűen ránéztek, egy esetben pedig az egyik alkalmazott azt kérte egy elzárttól, hogy vegye le a pólóját.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága kormányoknak szóló ajánlásában az áll, hogy az életkor meghatározása során
„…nemcsak az egyén fizikai jellemzőit kell figyelembe venni, hanem pszichés érettségét is. A vizsgálatot emellett tudományos eszközökkel, biztonságos módon, a gyermekekre és nemükre tekintettel, méltányos eljárással, a gyermek fizikai integritását megóvva, az emberi méltóság tiszteletben tartásával kell elvégezni. Ha pedig bizonytalanság állna fenn a gyermek életkorával kapcsolatban, a kétséget a javára kell értékelni, így ha felmerül annak a lehetősége, hogy egy személy még gyermekkorú, akkor gyermekként kell kezelni.”
Az életkor meghatározását ideális esetben független szakértői testületnek kell elvégeznie, a szóban forgó személynek pedig hatékony fellebbezési lehetőséget kell biztosítani. Magyarország vonakozó eljárásai nem felelnek meg a nemzetközi normáknak.
Nagyobb kockázatnak kitett egyéb csoportok fogvatartása
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal azt írta a Human Rights Watch-nak elküldött válaszlevelében, hogy megtette a pszichoszociális és fizikai fogyatékkal élő emberek szükségleteinek kielégítéséhez szükséges lépéseket; ezek közé tartozik a pszichiátriai gondozás nyújtása az intézményeken belül és kívül, valamint az, hogy szükség esetén nyitott befogadóközpontokban kínáljon alternatív elhelyezést.
A két meglátogatott idegenrendészeti központ vezetője ugyanakkor azt mondta, hogy a nem kormányzati szervezetként bejegyzett Cordelia Egyesület által nyújtott benti pszichiátriai gondozást, amelyre a BÁH hivatkozik levelében, 2015 júliusában felfüggesztették, és várhatóan nem is indul újra 2016 januárjáig. Ahhoz, hogy egy menedékkérőt külső gondozásra és alternatívaként nyitott befogadóközpontban való elhelyezésre utalhassanak, előbb az általános orvosnak kell specialistához küldenie – ám ez a folyamat hónapokig eltarthat.
A Human Rights Watch öt olyan esetet talált az idegenrendészeti és a migránsokat befogadó központokban, amikor pszichoszociális vagy fizikai fogyatékkal élőket és egy várandós asszonyt tartottak fogva, és nem tették meg a megfelelő erőfeszítéseket annak érdekében, hogy egy olyan intézménybe küldjék őket, amely megfelelne speciális szükségleteiknek,.
Majd (álnév) 22 éves. Nyolc hónapos terhes volt, amikor a Human Rights Watch 2015. október 27-én elbeszélgetett vele a kiskunhalasi idegenrendészeti központban, ahol elmondása szerint már 45 napja tartották fogva anélkül, hogy állapotának megfelelő többlet ételadagot vagy étrendkiegészítőket kapott volna:
„Két napot töltöttem egy kórházban. Ha nem vesznek gondozásba, elveszítem a babámat. Egyedül vittek a kórházba. Nem volt tolmács. Két rendőrtiszt – egy férfi és egy nő – volt a szobában, három óránként váltották egymást. Éjszaka is bent voltak. Volt olyan, hogy mindkét, éjszaka ott lévő rendőr férfi volt. Nehéz volt, nem tudtam senkivel beszélni. Egyedül vagyok.”
Az idegenrendészeti központok és a migránsokat befogadó központok igazgatói azt mondták a Human Rights Watch képviselőinek, hogy pszichológiai szaktanácsadás egyik intézményben sem volt.
Jihad (álnév) 23 éves iraki. Két hétig a nyírbátori idegenrendészeti központban tartották fogva. A Human Rights Watch munkatársainak megmutatta a karján és a mellén lévő vágásokat – azt mondta, ő vágta meg magát, mentális eredetű szorongása miatt: „Két nappal ezelőtt öngyilkosságot próbáltam elkövetni [egy villanykörtét nyelve le]. Az orvos csak altatótablettát adott.” A központ igazgatója azt mondta a Human Rights Watch képviselőinek, hogy amikor Jihad megpróbálta lenyelni a villanykörtét, általános kórházba szállították, de nem kapott pszichiátriai vagy pszichológiai szakellátást.
A győri idegenrendészeti központban a Human Rights Watch találkozott egy olyan kenyai férfival, akit szintén fogvatartott társai és az igazgató olyasvalakiként írt le, aki nem kommunikál másokkal. Katatónnak látszó állapotban feküdt egy tábori ágyon, egy olyan szobában, amelyben egyedül ő volt elszállásolva.
A BÁH szerint a családokat, az egyedülálló nőket és az anyákat a békéscsabai intézmény őrzött szekciójában szállásolták el, elkülönítve az egyedülálló férfiaktól. A közös tereket – a mosodákat, az étkezőket és az udvart – azonban valamennyi fogvatartott használhatta.
A Human Rights Watch munkatársai ugyanakkor több olyan kisgyermekes családdal, egyedülálló nővel és anyával beszéltek az idegenrendészeti központokban, akik mind nem megfelelő szálláskörülményekről számoltak be.
Aziza (álnév) 21 éves afgán nő. Azt mondja, a kiskunhalasi bevándorlási idegenrendészeti központban egy szobában kellett laknia fivérével, egy távoli férfirokonával és egy olyan egyedülálló férfival, akivel nem állt rokonságban.
Nour (álnév) 61 éves cukorbeteg nő, Szíriából érkezett. Több mint egy hónapig tartották fogva Kiskunhalason, ahol négy ismeretlen férfival kellett közös szobában élnie. Azt mondta, azóta nem látta szintén cukorbeteg férjét, hogy a bírósági tárgyaláson elítélték őket szabálytalan határátlépésért. A férjét egy másik idegenrendészeti központban tartják őrizetben – tette hozzá.
A békéscsabai idegenrendészeti központban külön térben laktak a családok, az egyedülálló nők és az anyák, de a közös helyiségeket – köztük a mosodát, az étkezőt és az udvart – meg kellett osztaniuk egyedülálló férfiakkal is, ami a fiatalabb lányokat kiszolgáltatott helyzetbe hozta. Az Afganisztánból érkezett, 16 éves Hayat (álnév) azt mondta, korlátozva érezte magát a közös helyiségekben lévő egyedülálló férfiak miatt: „Rosszul érzem így magam… Mindig a szobámban vagy a szüleim mellett kell maradnom, ha azt akartam, hogy tiszteletben tartsanak.”
Rossz körülmények Nyírbátorban
A körülmények a nyírbátori idegenrendészeti központnak a menedékérők és a bevándorlók számára fenntartott részében is rosszak voltak, noha a többi meglátogatott intézményben általában megfelelőek voltak.
A poloskákkal teli ágyakról szóló beszámolóra válaszolva az idegenrendészeti központ igazgatója azt mondta, hogy bár a szobákat több alkalommal fertőtlenítették, a poloskákat nem sikerült teljesen kiirtani. Az összes ágynemű és matrac kicserélése túl költséges lenne – tette hozzá.
A Nyírbátorban fogvatartott menedékkérők azt mondják, a kezüket megbilincselték és összekötözték, amikor az idegenrendészeti központon kívülre – például orvosi vizsgálatra vagy a Western Unionon keresztül utalt készpénz átvételére – szállították őket. Az afgán 22 éves Mohamed (álnév) azt mondta:
„Menekültek vagy bűnözők vagyunk? Mert úgy bánnak velünk, mint a bűnözőkkel. Az orvos másik épületben van. Megbilincseltek minket, hat rendőr kísért oda. Valahányszor pénzt kapunk a családunktól a Western Unionon keresztül, a rendőrség megbilincsel és összekötöz bennünket, mintha csak állatok lennénk. Az egész város minket néz. Szégyelljük magunkat. Olyan itt, mint a börtönben.”
„Azt hittük, az európai országok majd tiszteletben tartják a jogainkat, de itt a pokolban vagyunk” – mondta az Afganisztánból érkezett, 25 éves Ahmed (álnév), akit külön is megkérdeztek a Human Rights Watch munkatársai a nyírbátori menedékközpontban. „Egyszer pórázon vittek minket a Western Unionba. Szégyelltük magunkat.”
Bár hideg volt az idő, az intézmény vezetője azt mondta, a ruháikat a fogvatartottaknak maguknak kell megvásárolniuk.
Az afgán Taher (álnév), aki 17 évesnek mondja magát, pólóban ült kint:
„Nincs pénzem, így nem tudok ruhákat venni. Csak nyári ruháim, pólóim vannak. Itt egyáltalán nem adnak nekünk meleg ruhákat. Nem tudom, mit csinálok majd télen.”
„Nyáron vettek minket őrizetbe” – mondja az iraki Nabel (álnév). – „Szeptember 14-én meleg volt, de azóta nincs meleg ruhánk.”
Azok, akiket a nyírbátori központban tartanak őrizetben, azt mondják, hetente adhattak le vásárlási rendelést, de csak kevesen kapták valóban azt, amit megrendeltek. Hozzáteszik: azok között, akik rendeléseket adtak le, sokan az alapvető szükségleteiket kielégítő ruhákat, tisztálkodószereket és a főétkezések között ehető falatokat is nélkülözik.
