A spanyol külügyminiszter, Trinidad Jimenez (R), és Törökország külügyminisztere, Ahmet Davutoglu (L), a nők elleni erőszak és családon belüli erőszak megelőzése és üldözése tárgyú egyezményének aláírási ceremóniáján, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 121. ülésén, 2011. május 11-én a törökországi Isztambulban.

© 2011 Reuters

(Berlin) – Egy a nők elleni erőszakról szóló merőben új európai egyezmény került egy lépéssel közelebb a hatálybalépéshez Andorra tízedik országként való ratifikálása által. E mérföldkőnek számító feltétel teljesülésének eredményeképpen az egyezmény 2014. augusztus 1. napjától jogi kötelező erejűvé válik: az egyezményt ratifikáló államoknak kötelességük lesz az áldozatok számára védelmet és támogatást nyújtani.  

Az Európa Tanács köznapi nyelven “Isztambul Egyezményeként” is ismert nők elleni erőszak és családon belüli erőszak megelőzése és üldözése tárgyú egyezménye az első olyan európai egyezmény, mely kifejezetten a nők elleni erőszakkal és a családon belüli erőszakkal foglalkozik, és mely minimum követelményeket támaszt a megelőzés, védelem, bűnüldözés és szolgáltatások terén. Az egyezményt ratifikáló államoknak továbbá kötelessége forródrótokat működtetni, női menhelyeket létrehozni, egészségügyi szolgáltatásokat, tanácsadást és jogi segítséget nyújtani az áldozatok számára.   

“Döntő pillanat ez azoknak a nőknek Európában, akiknek otthona valójában maga a veszélyforrás,” mondta Gauri van Gulik, a Human Rights Watch nők jogaival foglalkozó globális szószólója.  “Ez az egyezmény kötelezni fogja a kormányokat, hogy konkrét lépéseket tegyenek a támadásokat elszenvedő nők és lányok védelmében.”

Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) kutatása szerint az Európai Unió 15 éven felüli minden harmadik nője közül egy elszenvedett már valamilyen formájú fizikai és/vagy szexuális bántalmazást. Becslések szerint a nőknek világszerte 35 százaléka szenvedett el fizikai vagy szexuális bántalmazást partnerétől, vagy szexuális bántalmazást idegen részéről. Az Egészségügyi Világszervezet ezt a jelenséget járvány méretű közegészségügyi problémának  nevezi.

Az egyezményt 2011. május 11. napján fogadták el Isztambulban, melyet azóta az Európa Tanács tagállamainak több mint fele (a 47 országból 25) aláírt (az aláírás az első szándéknyilatkozati lépés azelőtt, hogy egy ország az egyezményt a ratifikálás útján teljes egészében magára nézve kötelező erejűnek fogadja el). Az egyezményt ez idáig tíz ország ratifikálta: Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Andorra, Olaszország, Montenegró, Portugália, Szerbia, Spanyolország, és Törökország.

Az Isztambul Egyezmény a nők elleni erőszak jelenségével kapcsolatos egyes nemzeti fellépések hiányosságaival foglalkozik. Ahogy azt a Human Rights Watch utóbbi pár éves kutatásának eredménye is mutatja, a nők elleni erőszak és a kormányok tehetetlensége a megelőzés terén a nők és lányok számára Európa-szerte egy napi szintű és kegyetlen valóságot jelent.

  • Magyarországon a rendőrségi tétlenség, a hatástalanul használt távoltartó határozatok, a női  menhelyi férőhelyek elégtelensége, valamint a jogi és irányelvi hiányosságok a családon belüli erőszakot megélt nőket további bántalmazások kockázatának teszi ki.
  • Belgiumban a kitoloncolástól való félelem tartja vissza a szükséges védelem igénylésétől a családon belüli erőszakot szenvedett bevándorló nőket.
  • Törökországban egyrészt a jogi hiányosságok, másrészt a jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos rendőri, ügyészi és bírói tehetetlenség teszik a védelmi rendszert a legjobb esetben is kiszámíthatatlanná és a legrosszabb esetekben halálos kimenetelűvé.

Az egyezmény számos nők ellen elkövetett erőszakos cselekményt definiál (így a szexuális bántalmazást, a fizikai és pszichológiai erőszakot, a kényszerházasságot, a női nemi szerv csonkítást, és a zaklatást), valamint vonatkozó büntetőjogi keretek kiépítésére szólít fel.

Egy a rendszeres jelentések felülvizsgálatának és ország-látogatások jogkörével felruházott független szakértőkből álló csoport fogja az egyezmény végrehajtását felügyelni. A szakértőket az egyezmény hatálybalépését követő egy éven belül fogják megválasztani.

Az egyezménynek máris vannak pozitív hatásai, mondta a Human Rights Watch. Így például Törökországban 2012 márciusában a parlament egy olyan törvényt fogadott el, mely egyes hiányosságai mellett is, javította az erőszak elleni védelemre vonatkozó jogi keretek rendszerét, és mely nagyban támaszkodott az Isztambul Egyezmény vonatkozó rendelkezéseire.

"A nők elleni erőszak nem egy természeti erő: azt meg lehet állítani," hangsúlyozta van Gulik. "Ez az egyezmény gyakorlati változásokat hivatott életbe léptetni az Európa-szerte élő nők és lányok életkörülményeinek javítása érdekében."