Magyar Péter gyorsan halad előre a szakpolitikai intézkedésekkel és jogszabályi reformokkal, amelyek remélhetőleg pozitív hatással lesznek az emberek életére és jogaira. A miniszterelnök május 25-én egy interjúban jelentette be, hogy a legalacsonyabb bevétellel rendelkező 1,3 millió nyugdíjas év végéig élelmiszerre és belföldi utazásra fordítható kiegészítő támogatást kap a SZÉP kártyájára.
Bár ez ígéretes első lépés, mélyrehatóbb nyugdíjreformra van szükség a sok idős magyar állampolgár által megtapasztalt szegénység és egyenlőtlenség leküzdéséhez, valamint a méltó megélhetéshez és szociális biztonsághoz való jog érvényesítéséhez. Az új kormány egyik legfontosabb feladata, hogy orvosolja a szociális biztonsághoz és a megfelelő életszínvonalhoz való jog érvényesülésének hiányosságait Magyarországon.
Tavaly télen, a magyar nyugdíjrendszerrel kapcsolatos kutatásunk részeként 45 idős emberrel beszéltem arról, hogy milyen érzés olyan alacsony nyugdíjból élni, mely nem elegendő az étkezés, a fűtés vagy éppen a gyógyszerek és gyógyászati eszközök költségeinek fedezésére. Közülük két idős hölgy, egy 85 és egy 90 éves, egy idősek otthonában osztotta meg velem történetét. Úgy emlékeztek a második világháborúra, a szovjet csapatok bevonulására alföldi városukba, a téeszesítésre, vagy a Kádár-korszak végére, mintha mindez csak tegnap történt volna.
Csalódottságuknak adtak hangot amiatt, mert miután hosszú évekig keményen dolgoztak a földeken, a gyárakban, és közben otthon nevelték a gyermekeiket, most mégis küzdeniük kell, hogy ki tudjanak jönni a pénzükből – mivel a nyugdíjrendszer által biztosított jövedelmük messze a hivatalos szegénységi küszöb alatt marad.
A KSH 2024-es adatainak elemzése alapján a nyugdíjasok 23 százaléka a hivatalos szegénységi kockázati küszöbnél (173 990 Ft, 2024-ben), közel kétharmada pedig a havi bruttó minimálbérnél (266 800 HUF, 2024-ben) alacsonyabb nyugdíjat kap.
A KSH-adatok elemzése azt is kimutatta, hogy a 65 évesnél idősebbek körében a szegények aránya 2018 és 2023 között több mint kétszeresére nőtt, míg más korcsoportoknál a szegénységi ráta változatlan maradt, vagy akár csökkent is.
Az áprilisban leváltott Fidesz-kormány elutasította megállapításainkat, annak ellenére, hogy elemzésünk a KSH hivatalos adataira épült. Örömmel látjuk, hogy az új Tisza-kormány már első heteiben bejelentett a nyugdíjasok szegénységének kezelésére irányuló lépéseket. Magyar Péter elkötelezettsége, hogy az év végéig kiegészítő támogatást utaljon az összes, havi 500 000 forint alatti nyugellátásban részesülő idős ember SZÉP-kártyájára – elsőbbséget biztosítva a 250 000 forint alatti nyugdíjjal rendelkezőknek – jó kezdő lépés, és kétségtelenül segítséget jelent majd sok idős ember számára. A Tisza-kormánynak azonban nem szabad halogatnia a magyar nyugdíjrendszer egyéb, régóta fennálló strukturális problémáinak kezelését.
Ezen problémák közé tartoznak a valósnál alacsonyabb szinten bejelentett bérek, a szabálytalan foglalkoztatás, a jelentős nemek közötti egyenlőtlenségek, az éves nyugdíjemelés számítási módszerének megváltoztatása miatt alacsonyan maradó nyugdíjak, valamint a havi 28 500 forintos, megdöbbentően alacsony minimálnyugdíj. Megnyugtató, hogy Tisza választási programja és az azt követő nyilatkozatok alapján az új kormány ezt a minimálnyugdíjat havi 120 000 forintra kívánja emelni, bár ez még így is a szegénységi küszöb alatt maradna.
A posztkommunista átmenet idején az egymást követő kormányok megtűrték a bérek széles körű eltitkolását és a szabálytalan foglalkoztatási formákat, például az olyan színlelt szabadúszó szerződéseket, amelyek után nem fizettek megfelelő társadalombiztosítási járulékot. Ezek a gyakorlatok oda vezettek, hogy az emberek nyugdíjba vonulásukkor alacsony nyugdíjat kaptak. A kormányzati adatok szerint Magyarországon – akárcsak szinte minden más EU-országban – a nők hosszabb ideig élnek, munkával töltött éveik során kevesebbet keresnek, és idősebb korukban nagyobb eséllyel kapnak alacsony nyugdíjat, illetve lesznek szegények, mint a férfiak.
Ezek a problémák a Fidesz kormányzásának évei alatt tovább súlyosbodtak. A Fidesz a magánnyugdíjrendszer 2009–2011-es államosítását az állami nyugdíjrendszer megerősítésének lehetőségeként harangozta be. Azonban a változások elsietett törvénybe iktatása, az érintettekkel való teljes körű konzultáció elmulasztása, valamint a pénzeszközök állami nyugdíjakba történő visszaforgatásának elmaradása miatt a kormány végül nem tett eleget emberi jogi kötelezettségeinek.
A magyar nyugdíjasok szervezetei különösen azt a 2009-es Fidesz-döntést kritizálták, mely megszüntette a részben a béreket alapul vevő úgynevezett „svájci indexálás” gyakorlatát a nyugdíjak emelésében, és helyette kizárólag infláción alapuló indexálást alkalmazott. Rámutatnak, hogy ez növekvő gazdasági egyenlőtlenséghez vezetett a régóta nyugdíjban lévő, alacsony fix jövedelmű nyugdíjasok, illetve a jelenlegi keresők és a frissen nyugdíjba vonultak között, akiknek lényegesen magasabb a jövedelmük.
A HVG legutóbbi cikkei megdöbbentő egyenlőtlenségeket tárnak fel a nyugdíjbevételek terén. Februárban a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET) és a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) nyugdíjas szekciója a medián nyugdíjak 23 százalékos emelése mellett érvelt, miután kiszámította, mennyi lenne a nyugdíjak értéke, ha a svájci indexálást megfelelően alkalmazták volna.
Az indexálási rendszer nyugdíjasok érdemi bevonásával és a nemzetközi emberi jogi kötelezettségek betartásával történő átalakításának és jogszabályba foglalásának pontos mikéntjéről már az új kormány dönt. Egy dolog azonban biztos: a probléma megoldásához nem elég a SZÉP-kártyára utalt pénzösszeg emelése. A nyugdíjak szintjének újbóli felülvizsgálatára van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a magyar kormány teljesítse az idősek szociális biztonsághoz és megfelelő életszínvonalhoz való jogának biztosítására vonatkozó kötelezettségeit.
Budapesti otthonában folytatott beszélgetésünk során Ildikó, a 69 éves nyugdíjas fodrász elmondta, hogy havi 77 000 forintos nyugdíja messze nem fedezi az étkezés, a lakásfenntartás, a közüzemi díjak és cukorbetegsége kezeléséhez szükséges gyógyszerek és gyógyászati eszközök költségeit. „Nem érzem, hogy megbecsülnének, és nem érzem úgy, hogy az állam gondoskodna rólam” – mondta. „Nincs reményem a jövőre nézve. Így fogok élni életem végéig.
Ildikó szükségleteinek kielégítése és a hozzá hasonló idősek szegénységének kezelése megköveteli a nyugdíjak szintjének gondos, jogi szempontok alapján történő újraértékelését azérthogy az idősek jogait érvényesítsék, és biztosítsák számukra a méltóságteljes életet.
