- A magyar kormány nem biztosítja az idősek szociális biztonsághoz és megfelelő életszínvonalhoz való jogát, beleértve az elegendő élelmiszerhez, gyógyszerhez és lakásfenntartáshoz való hozzáférést.
- Az idősek körében növekvő szegénység – ami a 2022-es és 2023-as magas infláció idején vált különösen nyilvánvalóvá – rávilágít a magyar nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszer régóta fennálló strukturális problémáira.
- Annak érdekében, hogy a nyugdíjak közötti egyenlőtlenségeket csökkentse és garantálja minden idős ember jogát a szociális biztonsághoz és a megfelelő életszínvonalhoz, Magyarországnak emelnie kell a legalacsonyabb nyugdíjak összegét.
(Brüsszel, 2026. január 14.) – A magyar kormány nem garantálja az idősek szociális biztonsághoz és megfelelő életszínvonalhoz való jogát, beleértve az elegendő élelmiszerhez, gyógyszerhez és lakásfenntartáshoz való hozzáférést – közölte a Human Rights Watch. A hatóságoknak sürgősen felül kell vizsgálniuk az öregségi nyugdíjakat, és azonnali lépéseket kell tenniük a nyugdíjak emberi jogi kötelezettségeknek megfelelő emelésére annak érdekében, hogy az idősek körében növekvő szegénységet kezelni tudják.
„A magyar kormány több százezer idős embertől várja el, hogy egy nyilvánvalóan elégtelen összegű nyugdíjból éljen meg” – mondta Kartik Raj, a Human Rights Watch vezető európai kutatója. „A jelenlegi társadalombiztosítási rendszer sok idős embert kényszerít rá arra, hogy eldöntse: szerény nyugdíját élelmiszerre, gyógyszerre vagy fűtésre költi, és hogy melyik alapvető szükségletről mond le.”
A hivatalos statisztikák szerint 2024 végéig mintegy 2 millió fő részesült öregségi nyugdíjban, akiknek több mint kétharmada kapott a havi bruttó minimálbérnél (266 800 forint, azaz 676 euró) alacsonyabb összeget. A nyugdíjasok csaknem egynegyede (471 000 fő) részesül a hivatalos szegénységi küszöb (173 990 forint, azaz 441 euró) alatti összegű nyugdíjellátásban. Ebben a csoportban a nők száma és aránya is magasabb.
A Human Rights Watch 45 járulékalapú öregségi nyugdíjban részesülő személlyel készített interjút Budapesten és két vidéki településen. Az interjúalanyok kora 65 és 91 év között mozgott. A szervezet ezen kívül szociálpolitikai szakértőkkel és nyugdíjas szervezetekkel egyeztetett, valamint hivatalos adatokat is elemzett.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy az idősek körében az utóbbi pár évben jelentősen nőtt a szegénység kockázata. Míg a 65 év felettiek kockázati rátája 2018-ban még 6,3 százalék volt, ez a szám 2023-ra 16,1 százalékra emelkedett. Az idős nők közel egyötöde van kitéve szegénységi kockázatnak. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az adatok a 64 év alattiak körében és a teljes népességet tekintve csökkenést mutatnak. Ezt a tendenciát a kormány is szívesen hangsúlyozza, miközben jelentéktelennek állítja be az idősek körében növekvő szegénységet.
Az idősek körében tapasztalható szegénység növekedése egybeesik a 2018-ban kezdődő és 2022-ben és 2023-ban hirtelen megugró inflációs hullámmal, amely során Magyarországon az élelmiszerárak emelkedése jelentősen meghaladta más európai uniós országokét. Az infláció által leginkább sújtott csoportok közé tartoztak az alacsony nyugdíjból élő idősek: sokan közülük nem jutottak megfelelő élelemhez az alapvető élelmiszerek – például a cukor, az étolaj, a liszt, a tejtermékek, a hús és a gyümölcs – árának ugrásszerű növekedése miatt.
A magyar hatóságok 2023-ban és 2025-ben a gázárak szabályozásával, valamint egyes alapvető élelmiszerekre vonatkozó részleges árkorlátozások bevezetésével reagáltak. A kereskedők azonban más, árkorlátozás alá nem eső termékek árának emelésével igyekeztek ellensúlyozni veszteségeiket, ami csökkentette az árstopok hatékonyságát.
„A Magyarországon élő idősek nehéz helyzete ellentmond a kormány állításának, miszerint prioritásként kezelik az „magyar átlagemberek” jóllétét” – közölte a Human Rights Watch. „Ezek az állítások ráadásul egy olyan időszakban hangzottak el, amikor nemzetközi szinten is komoly aggodalmak övezik Magyarország antidemokratikus kormányzását, valamint a szabadságjogok és alapvető jogok széles körű megsértését.”
Az idősek körében növekvő szegénység rávilágít a magyar nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszer régóta fennálló strukturális problémáira. Ezek közé tartozik a hibás nyugdíj indexálási módszer, melynek következtében az alacsony nyugdíjak értéke gyorsabban csökken, mint a magasabbaké, tovább erősítve ezzel az egyenlőtlenségeket, a legalacsonyabb jövedelműeket hagyva leszakadni leginkább.
„Akiknek millióik vannak, el sem tudják képzelni ezt az életet, amikor nincs mit elkölteni, és az ember csak próbál túlélni” – mondta egy 90 éves nő, aki egy állami tulajdonú textilipari vállalatnál dolgozott, majd egy állami boltot vezetett Jász-Nagykun-Szolnok megyében, egészen 1991-es nyugdíjba vonulásáig. „Aki 40 évet dolgozott, annak nem így kellene élnie. Igazságosabb nyugdíjrendszerre van szükség.”
A kormány nyugdíjasoknak nyújtott további pénzügyi támogatásra irányuló lépései csak részleges enyhülést hoztak, és nem kezelték a strukturális egyenlőtlenségeket. A kabinet 2020-ban fokozatosan bevezette az úgynevezett 13. havi nyugdíjat, ami 2024 óta évente plusz egyhavi kifizetést biztosít minden nyugdíjas számára. 2025 novemberében a kormány a 14. havi nyugdíj bevezetését is javasolta. Bár az interjúalanyként megszólaltatott idősek értékelték az extra támogatást, sokan úgy vélik, hogy a kormánynak az alapvető problémát kellene kezelnie, vagyis azt, hogy a havi nyugdíjak túl alacsonyak ahhoz, hogy kezeljék az idősek körében növekvő szegénységi kockázatot.
2025 júliusában a kormány úgy döntött, minden nyugdíjas számára egyszeri, 30 ezer forint (76 euró) értékű élelmiszer-utalványt biztosít, melyet október és december között „hideg élelmiszerekre” lehet beváltani. Sok megszólaltatott idős ember szerint az utalványok helyett a pénzösszeg nyugdíjhoz történő hozzáadása nagyobb önállóságot biztosított volna számukra a támogatás felhasználásában. Mások politikai gesztusnak minősítették az élelmiszer-utalványokat. Ismét mások szerint azok lényegesen kevesebbet értek annál az adó-visszatérítésnél, melyet a kormány eredetileg a nyugdíjasok számára javasolt, de végül a várható adminisztratív nehézségek miatt elvetett.
Magyarországot az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kötelezi valamennyi gazdasági, szociális és kulturális jog biztosítására, beleértve a szociális biztonsághoz, a megfelelő életszínvonalhoz, valamint az elérhető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot. A nemzetközi emberi jogi normák, egyezmények és a szociális biztonságra vonatkozó kapcsolódó iránymutatások egyértelmű követelményeket határoznak meg a szociális ellátások megfelelőségével kapcsolatban. Az európai szociális jogszabályok nem csak általában biztosítanak védelmet a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szemben, hanem külön is elismerik az „idősek jogát a szociális védelemre”.
Magyarországnak sürgősen felül kell vizsgálnia a nyugdíjak összegét, és a legalacsonyabb juttatások emelésével csökkenteni a nyugdíjak közötti egyenlőtlenségeket azért, hogy az ország garantálja valamennyi idős ember jogát a szociális biztonsághoz és a megfelelő életszínvonalhoz. Különösen fontos, hogy a kormány haladéktalan lépéseket tegyen annak érdekében, hogy senki ne maradjon megfelelően tápláló élelmiszer, otthona fűtéséhez szükséges elegendő energia, valamint egészségének megőrzéséhez elengedhetetlen gyógyszerek és eszközök nélkül.
„Az élelmiszer-utalványok vagy egy kapkodva törvénybe iktatott plusz havi nyugdíj szépségtapasz csupán a növekvő nyugdíjas szegénység okozta sebre” – mondta Raj. „Ha a magyar kormány valóban komolyan veszi az idősek szociális biztonsághoz való jogát, sürgősen meg kell emelnie az alacsony nyugdíjakat, határozott lépéseket kell tennie a rendszer igazságosabbá tétele érdekében, és biztosítania kell, hogy az ország valamennyi idős embere tisztességes és méltó életszínvonalat engedhessen meg magának.”
További adatelemzésekért és az interjúalanyok részletes beszámolóiért kérjük, tekintse meg az alábbiakat.
Módszertan
A Human Rights Watch 2025 októberében és novemberében 45 olyan személlyel – 29 nővel és 16 férfival – készített interjút, akik 65 és 91 év közöttiek, és alacsony összegű öregségi nyugdíjban részesülnek az állami, járulékalapú nyugdíjrendszer keretében Budapesten, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megye vidéki településein. A megkérdezettek többsége a szegénységi kockázati küszöbértéknél, vagyis havi 173 990 forintnál (441 eurónál) alacsonyabb nyugdíjat kap. A küszöbértéket az Európai Unió az adott ország nettó medián ekvivalens jövedelmének 60 százalékában határozza meg.
Az interjúalanyok valódi nevét ott használtuk, ahol ehhez a hozzájárulásukat adták. Azok esetében, akik anonimitást kértek, álneveket alkalmaztunk. A Human Rights Watch tájékoztatta az interjúalanyokat az interjú céljáról és annak önkéntes jellegéről, és szóbeli beleegyezésüket kérte. Az információk megosztásáért senki nem részesült ellenszolgáltatásban.
A Human Rights Watch szociálpolitikai, nyugdíj- és szegénységkutatási szakértőkkel, valamint nyugdíjasszervezetek képviselőivel is készített interjúkat.
A Human Rights Watch elemezte a Központi Statisztikai Hivatal, az Eurostat hivatalos adatait, valamint különböző társadalomtudósoktól és önkormányzati hatóságoktól származó adatokat, például a szegénységi rátákra, a nyugdíjszintekre és az inflációra vonatkozó idősoros adatokat, továbbá összehasonlította az egyes korcsoportok jövedelemeloszlását. A kutatás figyelembe veszi azt is, hogy Magyarországon kétféle minimáljövedelem létezik: a formális végzettséget nem igénylő munkakörökre vonatkozó minimálbér, valamint az érettségihez kötött munkakörökben alkalmazandó garantált bérminimum.
A megállapításokat és a további kérdéseket a közzétételt megelőzően megküldtük a magyar kormánynak. Megkeresésünkre nem érkezett válasz.
Az nyugdíjellátások értékeléséhez a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi normákat vett figyelembe, ideértve az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának azon követelményét, miszerint a társadalombiztosítási ellátásoknak elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy a jogosultak számára biztosítsák a megfelelő életszínvonalat. A Human Rights Watch ezt több mutató segítségével vizsgálta: többek között a szegénységi küszöböket, a nyugdíjak és a jogszabályban meghatározott minimálbérek közötti kapcsolatot, az infláció és az élelmiszerárak alakulását, valamint a nyugdíjak reálértékének időbeli változását. A Human Rights Watch az irányadó referenciaértékeket összevetette a hivatalos nyugdíjeloszlási adatokkal annak megértéséhez, hogy a jelenlegi ellátási szintek biztosítják-e az idősek jövedelmi biztonságát.
A kutatás az 1 euró = 395,44 forintos átváltási árfolyamot használta, mely az Európai Központi Bank 2024. évi átlagos árfolyamán alapul. Az árfolyam a 2024-re vonatkozó átlagértéken nyugszik annak érdekében, hogy összhangban legyen a kutatásban felhasznált egyéb, 2024-ből származó adatokkal. Az euróban megadott összegek kerekítettek.
A nyugdíjrendszer főbb jellemzői
Magyarország nyugdíjrendszere a kötelező társadalombiztosítási rendszeren alapul, melyet elsősorban az aktív munkavállalók járulékbefizetései finanszíroznak, kiegészítve általános költségvetési bevételekből származó forrásokkal.
Az öregségi nyugdíjra való jogosultság a jogszabályban meghatározott nyugdíjkorhatár – jelenleg 65 év – eléréséhez, vagy megfelelő számú szolgálati év megszerzéséhez kötött. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján a nők bizonyos esetekben 40 év jogosultsági idő (ebbe beletartoznak a munkában töltött évek és a gyermeknevelés meghatározott időszakai is) megszerzése után életkortól függetlenül is nyugdíjba vonulhatnak. A nyugdíj összegét egy olyan képlet alapján állapítják meg, amely figyelembe veszi az egyén teljes életpályája során szerzett jövedelmét és járulékfizetési előéletét, így az alacsony bérből élők és a nem folyamatos munkaviszonnyal rendelkezők lényegesen alacsonyabb nyugdíjra számíthatnak.
A jelenlegi rendszerben a nyugdíjra való jogosultság általában legalább 20 év járulékfizetést igényel, és a legalacsonyabb összegű ellátásokhoz is minimum 15 év szükséges. Az ennél kevesebb szolgálati idővel rendelkezők kiesnek a rendszerből, de azok, akik nem jogosultak nyugdíjra, azok havi 28 500 forint (72 euró) összegű minimálnyugdíj iránt nyújthatnak be kérelmet. A megkérdezett nyugdíjszakértők szerint azonban a minimálnyugdíjban részesülők száma rendkívül alacsony.
Az alacsony nyugdíjjal leginkább érintett csoportok közé tartoznak azok a nők, akiknek a munkaviszonya különböző díjazás nélkül végzett gondozási feladatok miatt nem volt folyamatos, valamint azok, akik az informális vagy részben informális gazdaságban dolgoztak. Ez strukturális diszkriminációval kapcsolatos aggályokat vet fel, valamint az állam azon kötelezettségét érinti, hogy minden idős ember számára biztosítsa az egyetemes és megfelelő szociális biztonságot.
Magyarországon a Fidesz-kormány 2011-ben megszüntette a vegyes – állami és magánbiztosításra épülő – nyugdíjrendszert, és egyetlen közfinanszírozott pillérré államosította azt, jogalkotási eszközökkel felülírva a tulajdonhoz fűződő jogokat és a jogbiztonság elvét. A 2010 utáni rendszer idővel tovább mélyítette a nyugdíjasok közötti jövedelmi egyenlőtlenségeket.
Strukturális problémák a nyugdíjrendszerben és az életszínvonal romlása
A fix nyugdíjból élő idősek tapasztalatai – melyek a 2022-es és 2023-as megélhetési válság idején különösen élesen rajzolódtak ki – legalább négy strukturális problémára világítanak rá a magyar nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerrel kapcsolatban.
Először is Magyarországon egy úgynevezett tiszta felosztó-kirovó állami nyugdíjrendszer működik, melyben az ellátások összege a jogosultsági időként elismert munkában töltött évek, valamint az ezen időszakokban fizetett béralapú járulékok alapján kerül kiszámításra. Azok, akik a szocializmus idején, illetve a rendszerváltást követő átmenet éveiben viszonylag alacsony jövedelmet szereztek, és az 1990-es években vagy a 2000-es évek elején vonultak nyugdíjba, jellemzően alacsonyabb nyugdíjat kapnak, mint azok, akik később váltak jogosulttá.
Másodszor, a szocializmus utolsó évtizedeiben széles körben elterjedt volt az informális gazdaságban szerzett, be nem jelentett jövedelem, és a későbbi kormányok a rendszerváltás után is eltűrték az úgynevezett feketemunkát. Ennek következtében sokan csak nyugdíjba vonulásukkor szembesülnek azzal, hogy az ellátásuk jóval alacsonyabb a vártnál.
Harmadszor, 2009 és 2011 között a magyar hatóságok megszüntették a bérek figyelembevételét az éves nyugdíjemelések során. Ezt megelőzően az úgynevezett svájci indexálás mechanizmusa volt érvényben, mely a nyugdíjakat fele részben az inflációhoz, fele részben a nominálbérek növekedéséhez igazította. Ezt követően az éves emelések kizárólag a fogyasztói árindexen alapultak. A 2010-es évek végén tapasztalt gyors bérnövekedés mellett a nyugdíjak nem tartottak lépést sem a bérekkel, sem a megélhetési költségek emelkedésével. Egyes nyugdíjszakértők és nyugdíjas érdekvédelmi szervezetek szerint a svájci indexálás újbóli bevezetése hozzájárulhatna a nyugdíjak elégtelenségének kezeléséhez. Az indexált emelések ráadásul gyakran több hónapos késéssel lépnek életbe, ami gyors infláció idején különösen súlyos problémát jelent az alacsony jövedelmű nyugdíjasok körében.
Végül az adatok egy szélesebb demográfiai tendenciát is alátámasztanak: az idős nők általában tovább élnek, mint az idős férfiak, és mivel a nők jellemzően alacsonyabb nyugdíjban részesülnek, az életkor előrehaladtával nagyobb számban és arányban kerülnek az alacsony nyugdíjból élők közé. Az öregségi nyugdíjban részesülők közel egynegyede 75 év feletti nő. A Human Rights Watch becslése szerint a medián férfi öregségi nyugdíja 16 százalékkal magasabb, mint a medián nőé. Az idős nők 19 százaléka szegénységi kockázatnak van kitéve, szemben az idős férfiak 12 százalékával.
Egy település esettanulmánya
Az egyik Human Rights Watch által felkeresett település adatokat is rendelkezésre bocsátott az összes nyugdíjban részesülő lakos életkoráról, valamint a bruttó havi nyugdíjkifizetések összegéről. Terepmunkánk időpontjában 98 személy részesült öregségi nyugdíjban, életkoruk 63 és 92 év közé esett. Kilenc kivétellel valamennyien a szegénységi küszöb alatti nyugdíjat kaptak, és mindannyian a havi bruttó minimálbérnél alacsonyabb összegű ellátásban részesültek.
Az idősek aggályai a nyugdíjrendszer igazságtalanságaival kapcsolatban
Az idősek közül sokan aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy nyugdíjuk nem fedezi megélhetési költségeiket. Igazságtalannak érzik a velük való bánásmódot, és egyenlőtlenségeket tapasztalnak a magyar nyugdíjrendszerben. Sokan elmondták, hogy az önkormányzati szociális intézmények által közvetlenül, esetenként jótékonysági szervezeteken keresztül biztosított ingyenes vagy kedvezményes étkezésekre szorulnak. Bár az önkormányzatok által nyújtott ingyenes vagy kedvezményes étkeztetés az állam azon törekvéseinek részét képezi, melyek a szociális biztonsághoz és a megfelelő életszínvonalhoz való jog biztosítását célozzák és nagy valószínűséggel hozzájárul az idősek élelmezési bizonytalanságának csökkentéséhez, a Human Rights Watch rámutatott, hogy e szolgáltatások mértéke és elérhetősége településenként jelentősen eltér, és nem feltétlenül biztosít egységes vagy összehasonlítható ellátást minden alacsony jövedelmű idős számára országszerte.
Béla (87) Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik falujában egy állami mezőgazdasági termelőszövetkezetben foglalkozott állattenyésztéssel egészen addig, amíg a szövetkezet a kilencvenes évek elején meg nem szűnt. Ezt követően munkanélküli volt, míg el nem érte a nyugdíjkorhatárt. Nyugdíja havi 148 665 forint (376 euró), mely számításai szerint körülbelül 10 ezer forint (25 euró) szabadon felhasználható jövedelmet hagy számára havonta élelmiszerre, rezsire, gyógyszerekre és lakásfenntartásra fordított kiadások kifizetése után. Béla így fogalmazott:
„Az önkormányzat ebédet szállít ki nekem. Amim marad, azt reggelire és vacsorára költöm. A számláimat mindig befizetem. Ez nem igazságos. Még a felét sem kapom meg annak, ami a munkám után járna. Azok, akik olyan munkát végeztek, mint én, és még élnek, nagyon alacsony nyugdíjat kapnak. Ha változtathatnék a dolgokon, gondoskodnék arról, hogy a kevesebb pénzből élő idősek továbbra is falvakban élhessenek, mert különben a falvak megszűnnek létezni.”
„Zsuzsa” (85) gazdálkodó családban született Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A család földjeit és munkaeszközeit 1959-ben kollektivizálták, Zsuzsa ezt követően rövid ideig egy állami termelőszövetkezetben dolgozott, majd felhagyott a fizetett munkával, hogy fogyatékossággal élő gyermekét nevelje. Harmincnyolc évesen tért vissza a fizetett munkába, egy állami radiátorgyárban helyezkedett el, majd az 1990-es évek közepén, az állami vagyon privatizációja idején 55 évesen kényszernyugdíjazták. Egyedül él, havi nyugdíja 138 000 forint (349 euró). Zsuzsa elmondta:
„Akik magas nyugdíjat kapnak, azt mondják, sokat dolgoztak, és megérdemlik. Pedig senki sem dolgozott keményebben, mint a földeken dolgozó parasztok vagy a gyári munkások, mégis a perifériára szorultunk. Több százezer nyugdíjas él nagyon alacsony havi jövedelemből. Biztosan van igazságosabb módja a nyugdíjak elosztásának. Például ha mindenkinek 1,6 százalékos nyugdíjemelés jut, az nekem 2 ezer forintot (5 eurót) jelent, míg annak, akinek már eleve magas a nyugdíja, ez akár több tízezer forint is lehet. Nem azt mondom, hogy másoktól el kellene venni a nyugdíjat, hanem azt, hogy igazságosabbá kellene tenni a rendszert.”
Tihomir (78) mozigépészként dolgozott Romániában, ahonnan 1989-ben elmenekült, rövid ideig Németországban élt, majd több mint húsz éven át értékesítőként dolgozott egy budapesti importpiacon. Elmondása szerint budapesti munkájáért jó fizetést kapott, ám a nyugdíj igénylésekor szembesült azzal, hogy ezekben az években nem állt végig jogszerű munkaviszonyban, és szerződéses szabálytalanságok miatt nem fizette meg a szükséges társadalombiztosítási járulékokat.
Havi nyugdíja – a Romániából származó nyugdíjjal együtt – 125 ezer forint (316 euró). Tihomir Budapesten egy számára megfizethető bérlakásban él, és a kerületi szociális szolgálatoktól kap ingyenes étkezést. Tihomir így fogalmazott:
„Ingyenebéd és az alacsony bérleti díjú lakásom nélkül nem tudnék megélni. Hálás vagyok a helyi önkormányzatnak. A gyógyszerek és az élelmiszerek árának emelkedése mellett már nem engedhetem meg magamnak az egészséges étkezést. Gyümölcsöt nem tudok venni, az egyetlen gyümölcs, amit eszem, az a kis poharas joghurtban van, ami 80 forintba (20 centbe) kerül. Még egy üdítőt sem engedhetek meg magamnak. Szomorú, hogy ide jutottam.”
Erika (83) és Anna (80) testvérek, együtt élnek egy lakásban Budapest VIII. kerületében. Erika 2000-ig óvodapedagógusként és intézményvezetőként dolgozott, míg Anna 2004-ig tornatanár volt, korábban pedig olimpiai tornászok edzőjeként tevékenykedett. A legutóbbi indexált nyugdíjemelést követően egyikük nyugdíja úgy emelkedett, hogy kettejük összbevétele egy főre vetítve már meghaladja a szegénységi kockázati küszöböt, és megközelíti a bruttó minimálbér szintjét: háztartásuk havi jövedelme 518 ezer forint (1312 euró). Anna és Erika elmondták, hogy a szupermarketek akciós újságjai és kuponjai mára „szinte Bibliává” váltak számukra, mivel szinte kizárólag a leárazott termékeket vásárolnak. Anna így fogalmazott:
„Nem panaszkodunk, nem siránkozunk. Természetesen vannak, akik nálunk is nehezebb helyzetben vannak, de nekünk se könnyű. Ha a kormány valóban hosszú távra tervezhető jövőt akar építeni, nagyobb tiszteletet kellene mutatnia az előző generációk munkája iránt. Dolgoztunk, tisztességes munkánk volt, felépítettük ezt az országot, nem loptuk a pénzt, és most mégsem tudunk megélni.”
Élelem vagy fűtés – dönteni kell
A 2022-es és 2023-as gyors inflációt követően a megkérdezett idősek többsége arról számolt be, hogy vagy csökkentette az élelmiszerfogyasztását, vagy kevesebbet fűtötte otthonát, vagy mindkettőre rákényszerült.
„Anita” (78) Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik falujában él. Dolgozott a mezőgazdaságban és gyárban is, 1983-tól nyugdíjba vonulásáig pedig postai alkalmazott volt. Egy sérülést követően néhány évig rokkantsági ellátásban részesült. Öregségi nyugdíja havi 150 425 forint (381 euró). Anita elmondta:
„A gyógyszereket mindig megveszem, de más dolgokon spórolok, például az élelmiszeren vagy a fűtésen. Csak azt veszem meg, amire feltétlenül szükség van. Szeretem a gyümölcsöt, de már nem veszem meg. Beérem a kertemben termett szilvával és az unokatestvéremtől kapott almával. Nyáron saját csirkéket nevelek, egészben lefagyasztom őket, és úgy főzöm meg. Ha főzök, olyan ételt készítek, ami négy-öt napig kitart, és már ebédelni sem szoktam, hogy tovább tartson az étel. Több halat ennék, ha tehetném, de ez már csak álom. A tűzifa ára is megemelkedett… és még fizetnem is kell valakinek, hogy felvágja. Amikor egyedül vagyok, csak a főszobában használom a fatüzelésű kályhát. A gázfűtést nem engedhetem meg magamnak, de működőképesen kell tartanom arra az esetre, amikor az unokák jönnek.”
Piroska (91) Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik városában él. 1945-ben, 11 évesen, az iskola befejezése után kezdett mezőgazdasági munkát végezni, és egészen 1998-ig dolgozott. Abban az évben ment nyugdíjba, amikor a férje meghalt. Az interjú előtt nem sokkal nyugdíjemelésről tájékoztató levelet kapott; elmondása szerint nyugdíja az emelést követően is havi 200 ezer forint (505 euró) alatt maradt. A kiadások csökkentése érdekében Piroska csak délután kapcsolja be a fűtést, vagy a napot egy idősek számára fenntartott központban tölti.
A megfelelő élelmiszerhez való hozzáférés több mint puszta létfenntartás: hatással van a társas kapcsolatokra és a társadalmi elszigetelődés mértékére is. Az idősek arról számoltak be, hogy már nem engedhetik meg maguknak az olyan „kis örömöket”, mint egy kávé vagy egy üdítő elfogyasztása a barátokkal. Sok idős nő említette, hogy a gyümölcsök és zöldségek árának emelkedése azt is ellehetetleníti, hogy egyik kedvelt tevékenységüket a nyári befőzést, lekvár- és savanyúságkészítést folytassák, pedig ez egyszerre biztosította a táplálkozás kiegészítését az év többi részében és egy megfizethető ajándékozási formát is.
„Kati” (71), nyugdíjas tanár, Budapest XI. kerületében él, havi nyugdíja 175 675 forint (444 euró). A közelmúltban tapasztalt jelentős élelmiszerár-emelkedések kapcsán Kati így fogalmazott:
„Mindig tettem el gyümölcsöt lekvárnak vagy befőttnek az egész család számára, de erre már nem telik. Télen korábban natúr joghurtot ettem a saját készítésű gyümölcslekvárommal – most már ezt sem engedhetem meg magamnak. Ez mindig olyan ajándék volt, amit másoknak is adhattam, még akkor is, ha nem volt sok pénzem. Tudtam zakuszkát készíteni, és üvegekbe téve adtam a barátaimnak, a családomnak, a nyelvtanáraimnak. Olcsóbb volt, mint csokoládét venni, ráadásul házi készítésű volt, és gondoskodást fejezett ki. Nagyon elszomorít, hogy ezt már nem tudom megtenni.”
Amikor a gyógyszerekre sem futja
Más idős emberek arról számoltak be, hogy nem tudják megfizetni a krónikus betegségeik – többek között a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az asztma és az érrendszeri megbetegedések – kezeléséhez szükséges gyógyszereket és gyógyászati eszközöket.
Ildikó (69) 43 éven át dolgozott fodrászként Budapesten, egészen 2017-es nyugdíjba vonulásáig. Havi nyugdíja 77 ezer forint (195 euró), amit részben azzal magyaráz, hogy a fodrászszakmában elterjedtek voltak a szabálytalan bérfizetési gyakorlatok, melyek alacsony társadalombiztosítási járulékfizetéshez vezettek, ez egyébként általában is jellemző volt a szolgáltató szektorban kialakult szélesebb körű informális gazdaságra. Az önkormányzati szociális szolgálata ingyenes étkezést szállít ki Ildikónak, mivel a társasházi közös költségek, valamint a rezsi és a gyógyszerek kifizetése után rendszerint alig marad pénze élelmiszerre.
Ildikó 2-es típusú cukorbetegségben és magas vérnyomásban szenved. Orvosa azt tanácsolta neki, hogy naponta háromszor mérje a vércukorszintjét, ami minden alkalommal egy egyszer használatos vércukormérő tesztcsíkot igényel. Egy hat darabos csomag ára 4 ezer forint (10 euró), így az orvosi előírások betartásának havi költsége 60 ezer forintra (151 euróra) rúgna, ami gyakorlatilag felemésztené a nyugdíja nagy részét. Ildikó így fogalmazott:
„Nem engedhetem meg magamnak, hogy mérjem a vércukorszintemet. Ki fizetné ezt meg? Amikor gyógyászati támogatást kértem, elutasították. A legutóbbi nyugdíjemelésem 3 ezer forint volt (8 euró), ami még egy csomag tesztcsíkra sem elég. Kapok ingyenes ételt, de azt az étrendet, amelyre a cukorbetegségem miatt szükségem lenne, nem tudom tartani. Nem érzem, hogy megbecsülnének, és nem érzem úgy, hogy az állam gondoskodna rólam. Nincs reményem a jövőre nézve. Így fogok élni életem végéig.”
Tibor (67) Budapest XVII. kerületéből 15 éves korától egy állami termelőszövetkezetnél, majd a kilencvenes évek közepéig egy magáncégnél dolgozott az állattenyésztésben, ezt követően pedig egy gyárban helyezkedett el. Négy évvel ezelőtti nyugdíjba vonulásakor közölték vele, hogy teljes munkaviszonyából mindössze hat évet ismertek el jogszerű, járulékfizetéssel járó foglalkoztatásként – havi nyugdíja így 42 ezer forint (106 euró). Körülbelül 15 éve egy budapesti hajléktalanszállón él, és alig van elegendő pénze élelmiszerre. „Érrendszeri problémáim vannak, szédülök, folyik a fülem, és a lábamon az erek nagyon viszketnek, de a szegény emberek nem tudnak gyógyszert venni” – mondta. „Ez van.”
Magyarországon működik egy jövedelemvizsgálaton alapuló állami támogatási program, melynek keretében az alacsony jövedelmű, súlyos krónikus betegséggel élők egészségügyi költségeik egy részének fedezésére közgyógyellátási igazolványt igényelhetnek, egy meghatározott havi keretösszegig, legfeljebb 12 ezer forintig (30 euró). Az interjúk alapján azonban nem volt egyértelmű, hogy ez a támogatás elegendő-e a zsebből fizetendő egészségügyi kiadások okozta nehézségek megelőzésére, illetve, hogy egységesen eljut-e mindazokhoz, akik számára hasznos lenne. Az egészséghez való jog érvényesülése több megszólaltatott idős ember esetében is ellehetetlenült, mivel nem volt pénzük megvásárolni a nekik felírt gyógyszereket és gyógyászati eszközöket.
Nemzetközi és regionális emberi jogi és szociális jogi normák
Magyarország az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának részes államaként köteles biztosítani a szociális biztonsághoz való jog érvényesülését. Az ENSZ fenti egyezményének végrehajtását felügyelő szerve, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága iránymutatást adott ki arra vonatkozóan, hogy e kötelezettség mit foglal magában például a minimális védelem és az ellátások megfelelőségének megőrzése vonatkozásában. A bizottság iránymutatása arra is kötelezi az államokat, hogy kezeljék a társadalombiztosítási rendszerek strukturális hiányosságait, így például az informális gazdaságban dolgozók nyugdíjfedezetének kérdését és a nemek közötti különbségeket.
Az egyezmény részes államainak biztosítaniuk kell továbbá a megfelelő életszínvonalhoz való jogot is, mely magában foglalja a „megfelelő élelmet, ruházatot és lakhatást, valamint az életkörülmények folyamatos javítását”, továbbá az egészséghez való jogot is.
Annak ellenére, hogy Magyarország részes fele az egyezménynek, több mint tíz éve nem nyújtott be jelentést a bizottságnak, ami nagyban korlátozza a kötelezettségek teljesítésének érdemi ellenőrzését.
Az Európai Unió tagállamaként Magyarországot köti az Európai Unió Alapjogi Chartája is, melynek 34. cikke kötelezettségeket állapít meg a szociális biztonsághoz és a szociális szolgáltatásokhoz való jogosultságok védelmére vonatkozóan, valamint előírja a szociális segítséghez való jog tiszteletben tartását a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem érdekében.
A szociális biztonsághoz való jog szerepel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 102. számú egyezményében is, valamint az Európai Szociális Biztonsági Kódexben (eredeti és felülvizsgált változataiban). Ezeket az jogi eszközöket azonban Magyarország nem ratifikálta.
A módosított Európai Szociális Charta is hangsúlyozza az „idősek jogát a szociális védelemre” (23. cikk), mely magában foglalja az olyan nyugdíj- és ellátási szinteket, melyek lehetővé teszik, hogy „tisztes életük legyen” és aktív szerepet játsszanak a köz-, a társadalmi és a kulturális életben. A Charta emellett rögzíti „a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való jogot” is (30. cikk).
Magyarország azonban a Szociális Charta ezen rendelkezéseinek egyikét sem fogadta el, ami azt jelenti, hogy az országban élőknek nincs hatékony eszközük a kormány felelősségre vonására. A Magyarországról készült legutóbbi, 2021-es vizsgálat során a Charta végrehajtását felügyelő Európai Szociális Jogok Bizottsága megállapította, hogy a magyarországi minimálnyugdíj „nyilvánvalóan elégtelen”.
Az Európai Szociális Jogok Bizottsága a közelmúltban olyan joggyakorlatot alakított ki, mely szerint ahhoz, hogy az emberek a lakhatáshoz és az egészséghez való jogaikat az Európai Szociális Charta szerint gyakorolhassák például a megfelelő energiához való „stabil, folyamatos és biztonságos hozzáféréssel” is rendelkezniük kell. A bizottság emellett iránymutatásokat is megfogalmazott a részes államok számára, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy kezeljék azokat a társadalombiztosítási rendszerekben meglévő strukturális hiányosságokat, melyek súlyosbítják a megélhetési válságok hatásait.
