Magyarország döntése, hogy az ország mégis a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) tagja marad lehetőséget kínál az Európai Uniónak arra, hogy ennek a pillanatnak a jelentőségét a nemzetközi igazságszolgáltatás szempontjából jóval Budapest határain túl is kiterjessze. Az EU vezetőinek világosan és egységesen kellene kinyilvánítaniuk a június 18–19-i Európai Tanács ülésének zárókövetkeztetéseiben, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatás és az ICC iránti támogatásuk következetes és rendíthetetlen.
A Nemzetközi Büntetőbíróságra való korábbi hivatkozások az Európai Tanács zárókövetkeztetéseiben – vagyis az EU állam- és kormányfőinek negyedéves találkozóit követően kiadott nyilatkozataiban – az elmúlt években meglehetősen korlátozottak voltak. Ez ugyanakkor nincs összhangban egy olyan bíróság szerepével, mely világszerte súlyos atrocitások ügyében folytat eljárásokat, Ukrajnától Szudánon át Palesztináig, miközben erőteljes fenyegetésekkel és támadásokkal néz szembe olyan nagyhatalmak részéről, mint Oroszország és az Egyesült Államok.
Magyarország hivatalosan is értesítette az ENSZ főtitkárát arról, hogy továbbra is részes állama marad az ICC alapító szerződésének, a Római Statútumnak. Magyarország tagsága június 2-án szűnt volna meg, miután a korábbi Fidesz-kormány 2025-ben a kilépés mellett döntött.
Magyarország azon döntése, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság tagja marad, ismét összhangba hozza az országot az Európai Unió közös álláspontjával a bíróságot illetően. Ez a döntés egyben biztató jelzés arra is, hogy az új, május 9-én hivatalba lépett kormány valóban lépéseket tesz a jogállamiság tiszteletének helyreállítása érdekében.
Az Európai Uniónak ismételten meg kell erősítenie elkötelezett, elvi alapokon nyugvó támogatását a nemzetközi jogállamiság mellett. Jó kezdet lenne ehhez, ha az Európai Tanács és a miniszteri szintű tanácsülések zárókövetkeztetéseiben rendszeresen és érdemi módon utalnának az Nemzetközi Büntetőbíróságra és annak nélkülözhetetlen globális mandátumára. Ugyancsak fontos lenne egyértelműen megerősíteni a tagállamok kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy együttműködnek a bírósággal, beleértve valamennyi elfogatóparancs végrehajtását is.
Még ennél is jobb lenne, ha az EU a Nemzetközi Büntetőbíróság függetlenségének védelme érdekében aktiválná az úgynevezett EU-s blokkoló rendeletet (EU Blocking Statute) azért, hogy megvédje a bíróságot és a vele együttműködő szereplőket az Egyesült Államok által alkalmazott extraterritoriális szankcióktól. Ezt több tagállam, az Európai Parlament és a civil társadalom szereplői is több alkalommal szorgalmazták már.
Magyarország nagy jelentőségű döntése, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság tagja marad, új lendületet kell hogy adjon az Európai Unió erőfeszítéseinek a bíróságot érő támadásokkal szembeni fellépésben, valamint az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének biztosításában.
