(Berlin) - Az Európa Tanács tagállamainak meg kell erősíteniük a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló erőfeszítéseket a nők jogairól szóló kulcsfontosságú regionális egyezmény ratifikálása és végrehajtása útján - közölte ma a Human Rights Watch.
A Human Rights Watch ma két olyan videót hozott nyilvánosságra, mely elmagyarázza az egyezmény lényegét és kiemeli annak fontosságát. A kormányoknak sürgős lépéseket kell tenniük az egyezményről való félretájékoztatás, valamint a veszélyes mítoszok és diszkriminatív sztereotípiák leküzdése érdekében, melyek aláássák a nők elleni erőszak visszaszorítását célzó munkát.
A Covid-19 világjárvány a nőket az egyik legnagyobb horderejű és tartós jogsértésnek számító erőszaknak tette ki, és napi fenyegetést jelent nők és lányok életére és egészségére világszerte" - mondta Hillary Margolis, a Human Rights Watch nők jogaival foglalkozó vezető kutatója. "Ebben a döntő pillanatban az Európa Tanács tagjainak be kell bizonyítaniuk, hogy komolyan fontolóra veszik az összes nő és lány biztonságának és jólétének az elsőbbségét azáltal, hogy elkötelezik magukat az Isztambuli Egyezmény és annak végrehajtása mellett.
2021. május 11-e az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló, közismert nevén Isztambuli Egyezmény tizedik évfordulója, mely egyezmény a törökországi Isztambulban nyílt meg aláírásra 2011-ben. Az egyezmény erőteljes, jogilag kötelező érvényű szabályokat fogalmaz meg a kormányok számára annak érdekében, hogy megakadályozzák az összes nő és lány elleni erőszakot, támogassák a túlélőket, és felelősségre vonják a bántalmazókat. Egyes kormányok kiléptek vagy azzal fenyegetőztek, hogy kilépnek az egyezményből, mások pedig elutasították az egyezmény ratifikálását még a Covid-19 világjárvánnyal kapcsolatos lezárások vonatkozásában szárnyrakapott családon belüli erőszakról szóló jelentések ellenére is.
Az Európa Tanács 33 tagállama ratifikálta eddig a 2014-ben hatályba lépett Isztambuli Egyezményt, további 12 állam pedig aláírta, de még nem ratifikálta.
Az egyezményt 34 állam ratifikálta, azonban Recep Tayyip Erdoğan, Törökország elnöke, soha nem látott döntést hozott márciusban az egyezményből való kilépésről, széles körű kritikát kiváltva belföldön és nemzetközi szinten egyaránt. Erdoğan döntése hátráltatja Törökországban a nők jogait és veszélyes kockázatot rejt magában az egész régió számára - közölte a Human Rights Watch. A török hatóságok gyakran nem védik meg a nőket a bántalmazástól, és a nőgyilkosságok száma továbbra is magas.
Az Isztambuli Egyezmény egy kifejezetten befogadó és átfogó természetű egyezmény - közölte a Human Rights Watch. Védelmet ír elő az erőszak olyan formáival szemben is, melyeket még gyakran nem építettek be a nemzeti jogszabályokba, így például az üldöztetéssel, a szexuális zaklatással és a kényszerházassággal szemben, és védelmet igényel az erőszak minden áldozata számára, kortól, etnikai hovatartozástól, szexuális irányultságtól, fogyatékosságtól, bevándorlási státusztól, vagy egyéb jellemzőktől függetlenül. Az egyezmény egyik fő előnye, hogy előírja a kormányok számára, hogy orvosolják a nemzeti jog és a szakpolitikai irányelvek egyes csoportok védelmével kapcsolatos hiányosságait, ideértve a bizonytalan bevándorlási státuszú migránsokat, valamint a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) embereket.
Annak ellenére, hogy a női jogvédők mérföldkőnek tekintett egyezményként tartják számon az egész régióban, az egyezmény számos országban soha nem látott ellenállással szembesült, gyakran a “nem”, mint társadalmi konstrukció fogalommeghatározásnak köszönhetően, valamint az egyezmény kifejezetten befogadó természete miatt az LMBT emberek és migránsok tekintetében. Konzervatív politikusok és csoportok tévesen azt állították, hogy az egyezmény fenyegetést jelent a „hagyományos” családok számára, népszerűsíti a homoszexualitást és az úgynevezett „gender-ideológiát”, valamint korrodálja a „nemzeti értékeket”.
Egyes kormányok azt állítják, hogy a nemzeti jogszabályok megfelelő védelmet és elszámoltathatóságot biztosítanak a nők elleni erőszakkal szemben. Sok túlélőnek azonban továbbra is szembesülnie kell a megbélyegzéssel, a hatóságok elutasító hozzáállásával és azzal a társadalmi nyomással, hogy maradjon csendben. Az erőtlen rendőri és bírósági válasz gyakran összetett akadályt jelent az igazságszolgáltatás tekintetében és hozzájárul a bántalmazók büntetlenségéhez. A helyi nőjogi csoportok azt állítják, hogy a legtöbb szolgáltatást a túlélők számára ők nyújtják, beleértve a menedéket, a mentálhigiénés ellátást és a jogi segítséget, gyakran igen kevés állami támogatás mellett.
"A civil szervezetek próbálnak ... minél több segítséget nyújtani [az erőszakot túlélőknek], de nyilvánvalóan ... nem rendelkeznek elegendő emberi vagy anyagi erőforrással az intézményi rendszer hiányosságainak pótlásához" - mondta W. Nogradi Noa, Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) és a Patriarchátust Ellenzők Társasága (Patent) nőjogi aktivistája Magyarországon. “Gyakran halljuk a nemzeti forródrót kapcsán azt, hogy nem irányítják tovább azokat az érintetteket, akik menekülni akarnak, hacsak nem tudnak közvetlen életveszélyt bizonyítani. Tehát hacsak úgy egyszerűen rendszeresen ver a férjed, de nem az van, hogy most azonnal meg fog késelni, akkor ez nem segít.”
Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyi miniszter 2020 júliusában bejelentette, hogy folytatja az egyezményből való kilépést, Mateusz Morawiecki miniszterelnök pedig az egyezményt a „nem” meghatározásának felülvizsgálata érdekében miatt a politikai befolyás alatt álló Alkotmánybíróság elé utalta. A kormányzó Jog és Igazságosság Párt ugyanezt az Alkotmánybíróságot használta a megfelelő parlamenti eljárások megkerülésére az abortusszal kapcsolatos jogi akadályok kiküszöbölése érdekében múlt októberben.
“Az egyezmény kötelező érvényű nemzetközi jogi dokumentumként való megtartása Lengyelországban rendkívül fontos számunkra pont a benne szereplő előírások miatt" - mondta Urszula Nowakowska, a varsói Nőjogi Központ munkatársa. "Ezek az előírások képezik azt a hivatkozási pontot, aminek elérésére törekedhetünk."
Magyarország parlamentje, melyben a Fidesz kormánypárt kétharmados többséggel rendelkezik, 2020 májusában blokkolta az egyezmény ratifikálását, a szlovák parlament pedig több alkalommal, legutóbb 2020 februárjában, blokkolta a ratifikációt. A bolgár Alkotmánybíróság 2018-ban kimondta, hogy az egyezményt a „nem” használata alkotmányellenessé teszi.
Olyan országok, mint például Horvátország, a jobboldali csoportok jelentős ellenzése ellenére is ratifikálták az egyezményt. Megint mások elkötelezték magukat a ratifikáció mellett, de késésben vannak, így például Ukrajna, mely 2011-ben írta alá az egyezményt, és az Egyesült Királyság, mely 2012-ben írta alá. Azerbajdzsán és Oroszország az egyetlen két olyan Európa Tanács tagállam, amely még nem írta alá az egyezményt.
Női jogvédők szerint az Isztambuli Egyezmény kulcsfontosságú az átfogó és igen szükséges jogi és szakpolitikai reformok, valamint azok végrehajtásához szükséges források biztosításához.
“Teljesen egyértelmű, hogy az Isztambuli Egyezmény arra ösztönzi az államot, hogy válaszoljon az áldozatoknak” - mondta Marta Chumalo, az ukrán Női Perspektíva Központ munkatársa. „Az Isztambuli Egyezmény ratifikálása nagy pillanat lenne számomra és a munkám számára ... mert tudom, hogy azoknak a nőknek, akik segítséget kaptak a szervezetünktől, akik most a szervezetünk által igazgatott menedékházakban élnek, akik képviseltetik magukat szervezetünk által a bíróságokon - nagyobb esélyük lesz akkor a biztonságos életre.”
Az egyezménynek való megfelelés érdekében tett erőfeszítések pozitív lépésekhez vezettek, így például új vagy megerősített jogszabályokat eredményzetek. Több ország segélyvonalakat létesített és megerősítette a túlélők számára nyújtott szolgáltatásokat. Más országok bűncselekménnyé minősítették az erőszak további formáit, például a üldöztetést, a kényszerházasságot és a női nemi szervek megcsonkítását, vagy módosították a jogszabályokat úgy, hogy a szexuális erőszak definícióit a szándékos beleegyezés hiányára alapozták.
“Az egyezmény hatalmas érzelmi erőforrást jelentett a nők számára” - mondta Eren Keskin, a török Emberi Jogi Egyesület társelnöke. “Ebből az egyezményből való kilépés azt jelenti, hogy “azt csinálok veled, amit akarok.””
Keskin szerint az embereknek nem szabad feladniuk a reményt, hogy Törökország és más országok elkötelezik magukat az Isztambuli Egyezmény és annak normái mellett: “Hiszem, hogy a női mozgalom ezt visszahozza, és Törökország aláírása ismét szerepel majd ezen az egyezményen…. Az egyetlen megoldás a hangadás: mindenkinek fel kell emelnie a szavát a nők elleni erőszak ellen, bárhol is legyen.”
